Tömör vas helyett vas és könnyebb elemek különös latyakszerű ötvözete lehet.
A tudomány több mint fél évszázada úgy tartotta, hogy a Föld belsejében egy olvadt külső mag, azon belül egy hatalmas nyomás alatt összepréselt vasmag található. A Nature magazin február elején publikált cikke friss bepillantást enged a bolygó belsejébe.
Az új számítógépes modellek szerint a Föld belső magja egyfajta szuperionos állapotú anyag, ami kristályszerű rácsszerkezetbe rendeződött vas belsejében kavargó hidrogén, oxigén és szén keverékéből áll.
A Föld középpontja már régóta spekulációk és sci-fi-regények tárgya. Ami nagyon valószínű, hogy elképesztő nyomás és a Nap felszínénél magasabb hőmérséklet uralkodik a középpontban. Hogy pontosan mi lehet ott, arról a legutóbb az 50-es években a földrengések szeizmikus hullámait elemző geológusok következtetései alapján tudjuk, amit tudunk.
Egy 2021-es kutatás egy szeizmikus nyíróhullámot elemezve arra jutott, hogy a mag mégsem tömör vas, inkább egy valamelyest folyós latyakszerű anyag, ami vas és könnyebb elemek ötvözetéből áll.
Hogy pontosan mi lehet ez az ötvözet, azt nem tudhatták, mivel fúróval a bolygó magjáig eljutni lehetetlen. A tudósok ezért a meglévő szeizmikus adatokat egy fejlett szimulációba feltöltve próbálták kisakkozni, hogy a lehetséges kombinációk közül mely anyagok keveréke viselkedhet a megfigyelt módon az adott körülmények között.
Egy egyszerű szilárd anyagban az atomok valamilyen rácsszerkezetbe rendeződnek. A Föld középpontjában azonban szuperionos ötvözetté változnak, ami egy vasatomokból álló rács, amelyben a hő áramlásának hatására szabadon úszkálnak különböző elemek.
Ez meglehetősen abnormális. A belső magban található vas megszilárdulása nem szól bele a könnyebb elemek mozgékonyságába, ezek áramlása folyamatos marad a magban
– mondta Ju He, a kínai tudományos akadémia geofizikusa.
Meg kell várnunk, amíg elérjük azt a technikai szintet, hogy kísérleti körülmények között tudjuk reprodukálni a mag belső viszonyait. Közben a szeizmológia fejlődik, és az újabb szondák megjelenésével a következő évtized során beazonosíthatjuk a mag modellezésnél használt alapvető paramétereit
– mutatott rá Hrvoje Tkalčić, a kutatásban részt vevő Canberrai Egyetem szeizmológiai tanszékének vezetője.
