Úgy láthatjuk a Napot, ahogyan korábban még soha

Lehetetlennek hitt nézőpontból mutatta meg a Napot az Európai Űrügynökség Solar Orbiter űrszondája: először készültek közvetlen felvételek a Nap déli pólusáról. Az új, megdöntött pályájának köszönhetően a szonda forradalmi megfigyeléseket tett a Nap mágneses teréről, gázmozgásairól és a napszél eredetéről – mindezt egy olyan szögből, ahonnan eddig még soha senki nem látta legközelebbi csillagunkat. A felfedezések új korszakot nyithatnak a napfizikában.
Az Európai Űrügynökség (ESA) vezetésével működő Solar Orbiter űrszonda világelsőként készített felvételeket a Nap déli pólusáról, új megvilágításba helyezve legközelebbi csillagunk működését. A szonda egyedülálló, megdöntött pályája lehetővé tette, hogy a Napot az ekliptikai síkon kívülről szemlélje – ez pedig forradalmasíthatja tudásunkat a Nap mágneses teréről, a napciklusról és az űridőjárásról.

Minden korábbi, Napról készült felvétel az ekliptikai sík közeléből származik – abból a lapos, tányérszerű pályasíkból, amelyen bolygóink és a legtöbb űreszköz is kering. A Solar Orbiter azonban eltér ettől, 2025. március 23-án már 17 fokos szögben látta a Napot a napegyenlítőtől számítva, így elsőként kapott közvetlen rálátást a déli pólusra. A következő években az űrszonda pályája még meredekebb lesz, így az igazán részletes pólusfotók még csak ezután következnek majd.

Történelmi első képek
A 2025. március 16–17-én készült felvételek három tudományos műszer közreműködésével jöttek létre:

PHI (Polarimetric and Helioseismic Imager): látható fényben fotózza a Napot, és mágneses térképeket készít.
EUI (Extreme Ultraviolet Imager): ultraibolya tartományban látja a Napot, feltárva a több millió fokos koronát.
SPICE (Spectral Imaging of the Coronal Environment): spektroszkópiai méréseket végez elemek és hőmérsékleti rétegek szerint.
A három különböző eszköz együttműködésével a kutatók olyan új részleteket ismerhetnek meg, mint például pólusi örvények – hasonlók ahhoz, amiket korábban a Vénuszon vagy a Szaturnuszon figyeltek meg.

A PHI által készített mágneses térképek meglepő jelenségre mutattak rá: a déli póluson mindkét mágneses pólus jelen van egyszerre – mintha egy mágnesnek nem lenne határozott északi és déli vége. Ez a jelenség a napciklus maximuma idején figyelhető meg, amikor a Nap mágneses tere épp megfordul. Néhány éven belül a pólusokon egyértelmű mágneses irány alakul ki, és elérkezik a következő napminimum – a Nap nyugodtabb időszaka.

A mozgásmérés sem álom többé
A SPICE most először végzett Doppler-mérést: a Nap felszíne feletti gázmozgások sebességét rögzítette a spektroszkópiai eltolódás alapján. Így sikerült meghatározni, milyen gyorsan mozognak például a szénionok a Nap légkörének úgynevezett tranzíciós rétegében, ahol a hőmérséklet meredeken nő tízezer fokról több százezerre.

A mérések kulcsfontosságúak annak feltárásához, hogyan keletkezik a napszél – a Napból folyamatosan kiáramló töltött részecskeáram, amely jelentős hatással van a Föld környezetére és a műholdas rendszerekre.

És hogy most mi következik? A jelenlegi adatok csak az első eredményei a megdöntött pályájú megfigyeléseknek. A teljes adathalmaz – a Nap első „pólustól pólusig” történő átrepülése során – 2025 októberére érkezik meg a Földre. A Solar Orbiter összesen 10 tudományos műszert hordoz, amelyek a következő években példátlan mennyiségű és minőségű adatot gyűjtenek majd.

„Ez csak a Solar Orbiter »mennyei lépcsőjének« első foka” – fogalmaz Daniel Müller, az ESA projektkutatója. – „A szonda a következő években egyre meredekebb pályákra emelkedik, és a pólusok minden eddiginél részletesebb megfigyelésére nyílik lehetőség. Ezek az adatok gyökeresen átformálják tudásunkat a Nap mágneses mezejéről, a napszélről és a naptevékenységről.”

További képek az ESA honlapján, ide kattintva láthatók.

Tovább a cikkre: Index.hu