A napkitöréseket A, B, C, M vagy X kategóriába sorolják be a Föld közelében lévő 1-8 Ångströms röntgensugárzás csúcsáramának (watt per négyzetméterben, W/m2) szerint, amelyet a fedélzeti XRS műszerrel mértek. GOES-15 műhold, amely geostacionárius pályán áll a Csendes-óceán felett. Az alábbi táblázat a különböző napkitörési osztályokat mutatja be:
Osztály W/m2 1 és 8 Ångström között
A <10-7
B ≥10-7 <10-6
C ≥10-6 <10-5
M ≥10-5 <10-4
X ≥10-4
Minden röntgenosztály-kategória egy 1-től 9-ig terjedő logaritmikus skálára van felosztva. Például: B1-től B9-ig, C1-től C9-ig stb.
Az X2 fáklya kétszer olyan erős, mint az X1 fáklya, és négyszer erősebb, mint egy M5 fáklya.
Az X-osztályú osztály kategória kissé eltér, és nem áll meg az X9-nél, hanem folytatódik.
Az X10-es vagy annál erősebb napkitöréseket néha „Szuper X-osztályú napkitöréseknek” is nevezik.
A és B osztályú napkitörések:
Az A és B osztály a napkitörések legalacsonyabb osztálya. Nagyon gyakoriak és nem túl érdekesek. A háttérfluxus (a kibocsátott sugárzás mennyisége, amikor nincsenek fáklyák) gyakran a B-tartományban van a szoláris maximum idején és az A-tartományban a szoláris minimum alatt.
C-osztályú napkitörések:
A C-osztályú napkitörések kisebb napkitörések, amelyeknek alig van hatása a Földre. Csak a hosszú ideig tartó C-osztályú napkitörések okozhatnak koronális tömeg kilökődést, de általában lassúak, gyengék és ritkán okoznak jelentős geomágneses zavart itt a Földön. A háttérfluxus (a kibocsátott sugárzás mennyisége, amikor nincsenek fáklyák) az alacsonyabb C-osztályú tartományba eshet, amikor egy összetett napfolt-régió lakja a Föld felé néző napkorongot.
M-osztályú napkitörések:
Az M-osztályú napkitöréseket közepes nagyságú napkitöréseknek nevezzük.
Kis (R1) és közepes (R2) rádiós áramszüneteket okoznak a Föld nappali oldalán.
Egyes M-osztályú napkitörések napsugárzási viharokat is okozhatnak.
Az erős, hosszú ideig tartó M-osztályú napkitörések valószínűleg esélyesek a korona tömegének kilökődésére.
Ha a napkitörés a Föld felé néző napkorong középpontja közelében történik, és koronális tömeg kilökődést indít el bolygónk felé, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az ebből eredő geomágneses vihar elég erős lesz a középső szélességi fokokon lévő aurora számára.
X-osztályú napkitörések:
Az X-osztályú napkitörések a legnagyobbak és a legerősebbek. Évente átlagosan körülbelül 10 alkalommal fordulnak elő ilyen nagyságrendű napkitörések, és gyakrabban fordulnak elő a szoláris maximum idején, mint a szoláris minimum idején.
Erőstől szélsőségesig (R3-tól R5-ig) rádiós áramszünet fordul elő a Föld nappali oldalán a napkitörés során.
Ha a napkitörés kitöréses, és a Föld felé néző napkorong középpontja közelében történik, akkor erős és hosszan tartó napsugárzási vihart okozhat, és jelentős koronális tömeg kilökődést szabadíthat fel, amely súlyos (G4) vagy szélsőséges (G5) hatást okozhat.
Mi van az X9 felett?
Az X-osztály az X9 után folytatódik, ahelyett, hogy új betűt kapna, és ezeket a napkitöréseket gyakran „Szuper X-osztályú” napkitöréseknek nevezik. Az X10 osztályt elérő vagy akár meg is haladó napkitörések azonban nagyon ritkák, és csak néhány alkalommal fordulnak elő a napciklus során.
Valójában jó dolog, hogy ezek az erős napkitörések nem fordulnak elő olyan gyakran, mivel a következmények a Földön súlyosak lehetnek.
Az ilyen napkitörések által elindítható koronatömeg-kidobásokról ismert, hogy problémákat okozhatnak modern technológiánkkal, például műholdakkal és elektromos vezetékekkel.
A szuper X-osztályú fáklyákkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az X20 napkitörés nem 10-szer olyan erős, mint az X10 napkitörés. Egy X10-es napkitörés 0,001 Watt/m2 röntgenáramnak felel meg, míg az X20-as napkitörés 0,002 Watt/m2-es 1-8 Ångstrom hullámhosszon.
A becslések szerint a legnagyobb napkitörés, amióta a műholdak elkezdték mérni őket 1976-ban, egy X28 napkitörés volt, amely 2003. november 4-én, a 23. napciklus során következett be. A GOES-12 műhold XRS hosszú csatornája az X17-nél 12-ig telített. A rendelkezésre álló adatok későbbi elemzése X28-as becsült csúcsfluxust eredményez, azonban vannak tudósok, akik úgy gondolják, hogy ez a napkitörés még az X28-nál is erősebb volt. Jó dolog volt számunkra, hogy a napfoltcsoport, amely ezt a napkitörést okozta, már nagyrészt elfordult a Föld felé néző napkorongon, amikor az X28 napkitörés bekövetkezett.”
