Mi az a koronalyuk?

„Koronalyukak alatt a napkorona alacsonyabb (1 millió K körüli) hőmérsékletű és gyengébb röntgenintenzitású területeit értjük.

Belőlük a mágneses erővonalak nyitottan nyúlnak ki és ezek mentén elektromosan töltött részecskék áramai jutnak ki az interplanetáris térbe, sebességük 200 – 900 km/s. (Mostanában már 1200 felett…)

Ez a nagy sebességű napszél áramlik ki, mely egyenesen a Földünkre irányul és érkezik meg. Ez az anomália arra jó, hogy megfigyeljük micsoda erők hatnak ránk az univerzumból, hogy mennyire sebezhetővé vált magnetoszféránk, és a mesterségesen körén épített elektromosságra épült társadalom.

A koronalyukak létezését először 1973-ban figyelték meg a NASA Skylab nevű űrállomásának teleszkópján át az asztronauták. Hogy vannak, azt korábban is tudtuk, bár létrejöttükre, értelmükre eddig még nem sikerült pontos magyarázatot találni. A felvételeken hatalmas fekete foltokként megjelenő lyukak valójában folytonossági hiányok a Nap légkörében, ahol felnyílnak ezek a mágneses erővonalak. Ha nem lenne olvadt vasból földünk magja, ami folyamatos forgásával erős mágneses teret képez körülöttünk, egy ilyen napszélsuhintás a földi élet gyors és végleges pusztulását jelentené, így azonban gyönyörű fényjátékokat hoz létre sötét északi égbolton, és megbolondíthatja a wifit.

Persze nincs okunk hátradőlni…

Az egyre sűrűbben kialakuló és egyre nagyobb koronalyukak ugyanis zavart jelezhetnek éltető csillagunk napi rutinként megszokott működésében, ami már egy katasztrofális átalakulás előhírnöke lehet.

A Napszél

A Napból kiáramló részecskék összefoglaló neve, nagy sebességű plazmaáramlás. Ez az áramlás még a Naprendszer legtávolabbi részeiben is kimutatható. Kísérletileg 1962-ben mutatta ki a Mariner-2 űrszonda. Főként protonokból és elektronokból áll.

A Föld távolságában az átlagos sebessége 400 km/s, sűrűsége 1 – 10 részecske köbcentiméterenként, mindkettő a naptevékenységgel Összefüggésben változik.

Az 1970-es években fedezték fel , hogy jelentős része a napkoronában kialakuló, úgynevezett koronalyukakból indul ki.

A napszél okozza az üstökösök csóvájának Nappal ellentétes beállását, közvetve a sarki fényt és földmágneses háborgásokat.

Szabad szemmel a Napba nézni fájdalmas és átmeneti vakságot okozhat, ugyanis ebben az esetben 4 milliwatt napenergia érkezik a retinára, ami kissé felmelegíti és bizonyos esetekben – de nem jellemzően – maradandóan károsítja azt. Ez indokolja a napfogyatkozások alkalmával védőszemüveg használatát is. Továbbá az UV- sugárzás az évek során akkor is károsíthatja a szemet, ha nem nézünk bele közvetlenül a Napba.”