A Radiant nevű startup újraéleszti a NASA elhagyott űrrepülőgép-ambicióit
A 90-es években a NASA-nak merész elképzelése volt: ki kell fejleszteni egy X-33 néven újrafelhasználható űrrepülőgépet, amely drámaian csökkentheti a rakományok pályára állításának költségeit. Az ügynökség azonban végül 2001-ben technikai kihívások miatt megszüntette a programot. Ezt az álmot most egy ambiciózus seattle-i startup eleveníti fel, amely elhatározta, hogy befejezi azt, amit a NASA több mint két évtizede elkezdett.
A Radian Aerospace fejleszti a Radian One-t, egy teljesen újrafelhasználható űrrepülőgépet, amelyet arra terveztek, hogy akár öt űrhajóst akár 100 alkalommal is az űrbe szállítson. A cég 2022-ben lenyűgöző, 28 millió dolláros támogatást gyűjtött össze. Az erőfeszítések élén Livingston Holder, a NASA korábbi programvezetője áll a szerencsétlenül járt X-33-ért, aki jelenleg a Radian technológiai igazgatója.
Holder úgy véli, hogy az űrrepülőgép-koncepció újjáélesztése ma sokkal megvalósíthatóbb, mint a 2000-es évek elején volt.
„Vannak olyan kompozit anyagok, amelyek könnyebbek, szívósabbak és nagyobb hőtartományt bírnak, mint akkoriban” – magyarázta a CNN-nek adott interjújában. „És a meghajtás jobb, mint bármi, amink volt, abban a tekintetben, hogy mennyire hatékonyan égeti el a hajtóanyagot, és mi a súlya a rendszereknek.”
Az űrrepülőgép gondolata ennyi év után is csábító marad, mert az űrhöz való megfizethető hozzáférés iránti kereslet csak fokozódott a műholdas hálózatok növekvő használatának köszönhetően. Sajnos a hagyományos rakéták még mindig eleve drága módot jelentenek a pályára jutáshoz.
Ahogyan Jeffrey Hoffman a NASA korábbi űrhajósa elmagyarázza, egy tipikus többlépcsős rakéta teljes tömegének körülbelül 95 százalékára van szüksége üzemanyagra ahhoz, hogy 17 500 mérföld/órás sebességgel áttörje a légkört – kevés hely marad a tényleges járműnek és hasznos tehernek. Ezen túlmenően rendkívül pazarlóak, és több fokozatot is el kell dobni repülés közben.
Radian elmagyarázza, hogy ez a nem szokványos kétrészes rendszer, valamint a könnyű futómű és az aerodinamikus szárnyak kulcsfontosságúak az egyfokozatú űrsík megvalósításához.
Az egyedülálló, repülőgép-stílusú emelkedési profil a függőlegesen indítható rakétákhoz képest simább futást ígér, miközben jelentősen csökkenti az üzemanyag-fogyasztást és a kapcsolódó költségeket. Ha minden a tervek szerint halad, Holder a Radian One-t az űrrepülés „pickup teherautójaként” képzeli el – ideális könnyebb rakományokhoz –, míg a hagyományos rakéták továbbra is nagyobb kapacitású „18 kerekűek”ként szolgálnak.
Azonban még sok kihívás vár Radianra a pályára vezető úton. A teljes körű prototípus legkorábban 2028-ban várható, bár az első prototípust idén tesztelik. A hosszabb távú jövőkép csábító: megfizethető új lehetőséget kínál a kereskedelmi űripar számára.
