Titokzatos csillagközi üstökös közelít a Föld felé

A 3I/ATLAS nevű intersztelláris objektum ritka látogatásra készül a Naprendszerünkben, és október végén éri el legközelebbi pontját a Naphoz képest. Bár az interneten már hetek óta terjednek találgatások idegen űrhajóról vagy pusztító égitestről, a tudósok mindenkit megnyugtattak: semmilyen veszély nem fenyegeti a bolygónkat. A különleges üstökös azonban egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a kutatók közvetlenül tanulmányozhassák az intersztelláris anyagokat, és bepillantást nyerjenek más csillagrendszerek világába.
Hetek óta rejtélyes képek és fotók keringenek a közösségi médiában egy furcsa égitestről, amely a Naprendszerünkbe látogat. A hobbicsillagászok körében ehhez mérten már július óta forr a vita: egyesek szerint egy idegen civilizáció űrhajójáról van szó, mások a Föld közeledő pusztulását vizionálják. A legmerészebb elméletek szerint a NASA szándékosan hallgat egy katasztrofális méretű meteorról, amely akár a bolygónkba is csapódhat.

De mi az igazság a rejtélyes objektum mögött?

Az online térben terjedő őrület bármennyire is tűnik elvetemültnek, nem feltétlen alaptalan – hiszen valóban történik valami szokatlan a kozmoszban. Egy olyan égitest száguld a Naprendszerünkön keresztül, amely nem innen származik. A 3I/ATLAS nevű objektum a csillagközi térből érkezett, és viselkedése több szempontból is eltér minden eddig megfigyelt üstököstől. A különleges jelenség miatt az összeesküvés-elméletek azonban gyorsan elszaporodtak: egyesek szerint a NASA titkol valamit, mások szerint ez lehet az első bizonyíték arra, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban.

Az elméleti fizikus, Michio Kaku, aki a világ egyik legismertebb tudósa, „rejtélyes intersztelláris objektumként” jellemezte a 3I/ATLAS-t, amely hiperbolikus pályán halad a Nap felé. Ez a megfogalmazás persze csak olaj volt a tűzre – mondván, ha még ő is rejtélyesnek tartja, akkor tényleg történik valami rendkívüli.

Csak a harmadik
A 3I/ATLAS üstökös a harmadik ismert objektum, amely a Naprendszerünkön kívülről érkezett hozzánk. A csillagászok azért sorolták az intersztelláris kategóriába, mert pályája hiperbolikus alakú – vagyis nem követ zárt pályát a Nap körül. Egyszerűbben fogalmazva: ez az égitest egyszer érkezik, egyszer távozik, és soha többé nem tér vissza hozzánk. Olyan, mint egy kozmikus vándor, aki csak átutazóban van a galaktikus szomszédságunkban.

Az objektumot először 2025. július 1-jén észlelték a chilei Rio Hurtado-ban működő ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) távcsöve. A rendszer neve sem véletlen: ez a megfigyelőhálózat kifejezetten arra lett létrehozva, hogy a Földet potenciálisan fenyegető aszteroidákat és üstökösöket észlelje időben. Amikor az ATLAS csapata július elsején jelentette a felfedezést a Minor Planet Centernek, még nem sejtették, milyen különleges objektumra bukkantak.

Később a kutatók visszamenőleg átvizsgáltak három másik ATLAS távcsövet és a kaliforniai Palomar Obszervatórium Zwicky Transient Facility adatbázisát is. A felfedezés előtti megfigyelések június 14-ig nyúlnak vissza – vagyis az objektum már hetekkel a hivatalos bejelentés előtt ott volt az égbolton, csak senki nem tudta, mit is lát valójában.

Az üstökösök általában felfedezőjükről kapják a nevüket – ebben az esetben azonban az ATLAS csapatról. Az „I” betű az intersztelláris szóra utal, jelezve, hogy ez az objektum a Naprendszerünkön kívülről érkezett. A „3” pedig arra utal, hogy ez a harmadik ismert intersztelláris objektum, amelyet valaha felfedeztek. Az előtte járó két híresség az Oumuamua volt 2017-ben és a 2I/Borisov 2019-ben – mindkettő világszerte óriási érdeklődést váltott ki, és most a 3I/ATLAS követi őket ebben a különleges sorban.

Veszélyben a Föld?
Ez a kérdés milliók fejében fogalmazódott meg világszerte, ahogy az október 29-i dátum közeledett, a válasz azonban egyértelmű és megnyugtató:

nem, a Föld semmilyen veszélyben nincs.

A 3I/ATLAS nem jelent fenyegetést bolygónkra, és biztonságos távolságban marad tőlünk végig. A Földhöz legközelebb körülbelül 1,8 csillagászati egységre (kb. 269 millió kilométerre) kerül majd, december 19-én. Hogy ez mennyire óriási távolság: ez több mint másfélszer akkora, mint a Föld és a Nap közötti távolság. Vagyis amikor a 3I/ATLAS a legközelebb lesz hozzánk, még mindig sokkal távolabb lesz, mint amennyire mi vagyunk a Naptól.

Az intersztelláris üstökös azonban október 29. és 30-án fog legközelebb kerülni a Naphoz, körülbelül 1,4 csillagászati egységre (210 millió kilométerre) – éppen a Mars pályáján belülre. Ezután ismét kifelé tart a Naprendszerből, hogy aztán örökre eltűnjön a csillagközi térben. Tehát aki katasztrófa-filmeket vizionál, az nyugodtan aludhat, nincs semmi ok az aggodalomra.

De mitől olyan különleges ez az objektum?

A 3I/ATLAS a harmadik megerősített intersztelláris objektum, amely belép a Naprendszerünkbe. Minden egyes ilyen látogató felbecsülhetetlen értékű a tudomány számára, hiszen lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerjünk más csillagrendszerek világába, anélkül hogy el kellene hagynunk saját naprendszerünket.

Az előző két látogatóval ellentétben azonban a 3I/ATLAS különösen aktívnak és beszédesnek bizonyul. A csillagászok megfigyelték, hogy a 3I/ATLAS hatalmas gázcsóvát lövell a Nap felé, ami ritka kozmikus eseményt teremt, és csak nagy teljesítményű távcsövekkel látható. Az objektum viselkedése több szempontból is eltér a hagyományos üstökösökétől, ami értékes adatokat szolgáltathat más csillagrendszerekről és az ott zajló folyamatokról.

A spanyolországi Teide Obszervatóriumból 2025 augusztusában készített képek megmutatják, hogyan lobban fel az üstökös farka a Nap irányába. Miquel Serra-Ricart asztrofizikus magyarázata szerint a viselkedés követi a klasszikus üstökös-fizikát: a farok mindig a napsugarakkal ellentétes irányba mutat.

Ugyanakkor a szokatlan sebesség és a pálya a lakja továbbra is rejtélyt jelent a kutatók számára. A Harvard asztrofizikusa, Avi Loeb – aki korábban már az ‘Oumuamua esetében is felvetette a nem természetes eredet lehetőségét – most is spekulatív módon megemlítette, hogy a mozgásminta akár nem természetes eredetűre is utalhat. Bár ez nagyrészt spekuláció marad, a lehetőség felvetése csak tovább fokozza a közönség érdeklődését.

Titokzatos összetétel
A NASA Hubble Űrteleszkópja 2025. július 21-én készített lenyűgöző képet az intersztelláris üstökösről, amikor akkor az 446 millió kilométerre volt a Földtől. A Hubble egy könnycsepp alakú porfelhőt tárt fel, amely az üstökös szilárd, jeges magjából áramlik ki – mintha könnyet ejtene miközben száguld át naprendszerünkön.

Mivel a Hubble a hiperbolikus pályán mozgó üstököst követte, a háttérben lévő álló csillagok csíkként jelennek meg a felvételen. A Hubble folyamatos megfigyelései lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy egyre pontosabban becsüljék meg az üstökös magjának méretét.

A 2025. augusztus 20-i megfigyelések szerint az átmérője legfeljebb 5,6 kilométer, de akár mindössze 440 méter is lehet. Ez meglehetősen széles skála, ami azt mutatja, hogy még mindig sok a bizonytalanság az objektum pontos méretével kapcsolatban. A kisebb érték esetén egy nagyjából akkora objektumról beszélünk, mint egy közepes méretű felhőkarcoló magassága, míg a nagyobb érték esetén egy méretesebb hegyről.

Az összetétel szempontjából a 3I/ATLAS igazi különlegességnek számít.

Az üstökös szén-dioxidot, cianidot és atomos nikkel-gőzt tartalmaz, ami egyedi fényt és jellegzetes spektrumot ad neki a napfény hatására.

A csillagászok azt is megfigyelték, hogy az üstökös szokatlan gázokat bocsát ki, ahogy melegszik a Nap közelében. Ezek az emissziók felbecsülhetetlen információkat szolgáltathatnak arról, hogy milyen anyagok léteztek más naprendszerek korai kialakulásakor. A kémiai összetétel vizsgálata segíthet megérteni, hogy az üstökös eredeti otthona milyen környezeti feltételekkel rendelkezett, és hogyan hasonlít vagy különbözik saját Naprendszerünk korai állapotától.

Felesleges kémlelni az eget
Sok hobbicsillagász számára kínos pillanat, amikor megtudja: nem, szabad szemmel nem fogja látni ezt a látványosságot. A 3I/ATLAS jelenleg 12 és 14 közötti magnitúdó szinten ragyog, ami azt jelenti, hogy távol van a szabad szemmel látható tartománytól. A szabad szemmel látható égitestek jellemzően 6-os magnitúdó alatt vannak.

Emiatt legalább 8 hüvelykes (200 mm-es) rekesznyílású távcsőre van szükség sötét égbolt alatt a megfigyeléséhez, és még akkor is csak mint egy halvány, elmosódott foltot lehet megpillantani. Ez nem egy olyan látványosság, mint amikor egy fényes üstökös díszíti az éjszakai eget – ez komoly felszerelést és türelmet igényel.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az üstökös jelenleg ideiglenesen nem figyelhető meg, mert a Nap közelében van. Amikor egy égitest a Naphoz túl közel kerül az égbolton, a Nap fénye egyszerűen elnyomja, lehetetlenné téve a megfigyelést. Ez olyan, mintha egy apró gyertyalángot próbálnánk megnézni egy reflektorral szemben. A jó hír az, hogy ez csak átmeneti állapot. Az üstökös várhatóan 2025 decemberének elejére újra megjelenik a Nap másik oldalán, amikor ismét nyomon követhető lesz. Ekkor az északi féltekéről is jobb pozícióban lesz a megfigyeléshez, ami több amatőr csillagásznak ad lehetőséget arra, hogy saját szemével lássa ezt a ritka látogatót.

És hogy mi lesz ezután?

Az október 29-i legközelebbi megközelítés után a 3I/ATLAS továbbhalad pályáján, és 2025 novemberében már túl közel lesz a Naphoz ahhoz, hogy a földi távcsövekkel megfigyelhessék. December elejétől azonban újra láthatóvá válik, amikor átkerül a Nap túlsó oldalára.

Ez a második megfigyelési ablak kritikus fontosságú lesz, mert ekkor a tudósok összehasonlíthatják az objektum változásait a Nap körüli útja előtt és után. Megfigyelhetik, hogyan változott a felszíne, mennyit veszített tömegéből, és hogyan alakult az aktivitása. Ezután pedig a 3I/ATLAS örökre elhagyja a Naprendszert, visszatérve a csillagközi tér végtelen sötétjébe. Hiperbolikus pályája miatt soha többé nem fog visszatérni.

Tovább a cikkre: Index.hu (Lendvai András)