A 2018 augusztusában indított űrszonda a vártnál jobban teljesít, ezért is kísérelhetik meg vele a még közelebbi elhaladást csillagunk mellett.

December 24-én magyar idő szerint 12:53-kor az eddigi legkisebb távolság lesz a Nap és a Parker Solar Probe között az űrszonda eddigi elhaladásait tekintve: mindössze 6,1 millió km-re közelíti meg központi csillagunkat, mely során a sebessége 191 km/s (687.600 km/h) lesz. A rádiókapcsolat szünetelni fog az elhaladás közben, de az űreszközt úgy programozták, hogy 27-én hazaküldjön a Földre egy jelzést a művelet sikeres elvégzésének megerősítéseként. Ezt követően a január folyamán kezdi meg a telemetriai adatok továbbítását, majd a tudományos adatok feldolgozását is.

A Parker Solar Probe-ot erős hővédő borítással látták el, hogy elviselje a körülményeket a Nap melletti elhaladások során. Ez a hőpajzs a vártnál jobban teljesít, és az előzetes tesztekhez képest kisebb hőmérsékletek miatt még túl is van biztosítva a borítás, ezért kísérelhetnek meg a kutatók egyre kisebb távolságú megközelítéseket.
További jó hír, hogy az űrszonda napelemei is a jobban üzemelnek, mint ahogy arra előzetesen számítani lehetett. Természetesen van némi amortizáció, de ez sokkal kisebb mértékű a korábbi földi számításokhoz képest.

A Napnak nincs szilárd, élesen elhatárolható felszíne. A rendkívül nagy sűrűségű mag és a ritka napkorona között folyamatos a sűrűségbeli átmenet. A Napnak a felszínhez képest igencsak forró légköre van, amelynek a legkülső része a napkorona, ez rendkívül kiterjedt, és nagyon ritka. A légkör a Nap anyagából áll, és a gravitáció, valamint a mágneses erők láncolják azt csillagunkhoz. Ahogy az egyre növekvő hő és nyomás eltolja ezt az anyagot a Naptól, eléri azt a pontot, ahol a gravitáció és a mágneses mezők már túl gyengék ahhoz, hogy visszatartsák. Ezt a pontot az Alfvén-kritikus felületnek (vagy határnak) nevezzük, ez jelzi a Nap légkörének végét és a napszél kezdetét. Tehát az a napanyag, amelynek elég energiája van ahhoz, hogy átjusson ezen a határon, napszéllé válik, amely magával rántja a Nap mágneses mezejét, miközben a Naprendszeren keresztül száguldva eljut a Földünkig és azon túlra.

Mostanáig a kutatók nem tudták pontosan, hol van az Alfvén-kritikus felület, azaz a napkorona határa. A koronáról készült távoli felvételek alapján a becslések szerint valahol a Nap felszínétől 6,9-13,8 millió km-re lehet. A Parker Solar Probe pályája minden egyes megkerüléskor folyamatosan közelebb került a Naphoz, így az utolsó néhány elhaladás során az űrszonda már át is lépte ezt a határt, persze, ha a kutatók számításai helytállóak.
Legutóbb idén júniusban döntött „közelségi rekordot” a Parker Solar Probe, a 20. elhaladás során 7,26 millió km-re közelítette meg a Nap felszínét.

Ami az űrszonda jövőjét illeti, 2025-ben további két alkalommal fog elrepülni a Nap mellett kis távolságban, majd 2026 egy átmeneti év lesz, hogy 2027-ben elegendő forrás maradjon a kutatások folytatására. Mivel a Parker kevés üzemanyag-felhasználással tudja tartani a kijelölt pályáját, még hosszú ideig a tudomány szolgálatában maradhat.