Nem jó ötlet felrobbantani egy aszteroidát, de egy amerikai laboratóriumban megtalálták az optimális megoldást, amikor a legerősebb röntgensugárforráson és egy aszteroidamodellen tesztelték egy nukleáris robbanás potenciális hatásait.
Kapcsolódó
Valószínűleg alábecsüljük az aszteroidák becsapódásának veszélyét
Valószínűleg alábecsüljük az aszteroidák becsapódásának veszélyét
Pár tízezer évente beüthet egy nukleáris tél.
Annak esélye, hogy váratlanul megjelenik, és a Földet fenyegeti egy nagyobb aszteroida, elenyészően alacsony. A tudósokat ez az eshetőség nem igazán aggasztja. Persze nagyon nyugodtak sem lehetnek, mivel jelenlegi becslések szerint mintegy 25 ezer olyan égitest kering a közelben, amelyek nemcsak múló fényjelenségek, hanem becsapódva komoly pusztítást is okoznának. Ezeknek mintegy harmadát ismerjük jobban, a többi a Nap nevű izzó gombóc takarásában folytatja égi útját, ahonnan – valóban – viszonylag váratlanul felbukkanhatnak.
A NASA kétévente rendez elméleti tanácskozást és gyakorlatot, ahol különböző aszteroida-forgatókönyveket gondolnak végig az érintett tudományok és hivatalok képviselői. Az eddigi eredmények, mint ismert, nem voltak túl biztatóak. Fél évtized nem elég egy aszteroida-eltérítő akcióhoz, igazából 15 év is kevés, ha a nemzetközi politikát és a bürokratikus ingoványok fékező hatásait is figyelembe vesszük.
A dinoszauruszok pusztulását a körülbelül 10 kilométeres Chicxulub aszteroida okozta. Mi, emberek nem szeretnénk ilyen sorsra jutni, az amerikai tudományos akadémia ezért 2023-ban elsődleges fontosságú kutatási területté emelte a bolygóvédelmet. Az Egyesült Államok egyik fontos nukleáris laboratóriuma, a Sandia ennek nyomán újabb kísérleteket végzett, amelyek eredményéről a Nature hasábjain számoltak be.
A Sandia új-mexikói laboratóriumában található az úgynevezett Z-gép, amelyet fúziós erőművek és termonukleáris bombák hatásának modellezésére építettek még a nyolcvanas évek közepén, és a világunk legerősebb röntgenimpulzusának leadására képes. A 80 ezer milliárd wattos villanással a tudósok azt vizsgálták, hogy milyen hatása lenne egy aszteroida közelében felrobbanó atombombának.
Az atomfegyverek aszteroidák elleni bevetése nem most vetődött fel először. A lehetőségeket modelleken vizsgálták, és az eredmények meglehetősen vegyesek voltak. A közvetlenül felrobbantott aszteroidák szétszálltak ugyan, de kisebb-nagyobb darabjaik továbbra is fenyegetést jelentettek. A probléma egyik része, hogy a nagyobb aszteroidák inkább homokzsákszerű szívós sóderkupacok, és nem óriási sziklák, amik kozmikus biliárdgolyóként elrepülnének egy irányba.
Az alternatív megoldás a kinetikus eltérítés, ami egy becsapódó tárgy mozgási energiáján alapul. Ez volt a NASA Dart nevű eltérítési kísérlete, amely sikeres volt ugyan, de mellékhatásként lakóház méretű sziklák szabadultak el, amelyek a következő évezredekben a Marsba vagy akár a Földbe is csapódhatnak.
A nukleáris robbanás közismerten félelmetes következményekkel jár a felszínen, amikor azonban az űrben következik be, nincs tűzgolyó, lökéshullám vagy gombafelhő. A robbanás energiáját elektromágneses sugárzás formájában adja le, gamma-sugarakat és röntgensugarakat bocsát ki egy erős elektromágneses impulzus formájában. Ez az impulzus a Föld felszínén komoly elektromos zavarokat okozhat, és megsemmisítheti a közelben tartózkodó műholdakat.
A Sandia munkatársai az atomrobbanásnak ezt az aspektusát vizsgálták, amikor egy 12,5 milliméteres tesztaszteroidán kipróbálták a laboratóriumi atomvillanás hatását. A mérések igazolták, hogy a villanás önmagában is kellően erős ütést jelent.
A trükk lényege, hogy úgy gyakoroljunk erőhatást a kőre, hogy ne essen szét rengeteg ugyanolyan halálos, Föld felé tartó darabra
– magyarázta Nathan Moore, az SNL fizikusa.
A másodperc húszmilliomod részéig tartó villanás gyakorlatilag elpárologtatta a kávébab méretű kísérleti aszteroida felszínét. A felizzó és leváló anyag a gyakorlatban úgy viselkedett, mint egy rakétahajtómű: a műaszteroida óránként 250 kilométeres sebességgel repült az ellenkező irányba. Ez a gyorsvasutakra jellemző sebesség kozmikus értelemben nagyon lassú, de ha évekre előre látjuk a veszélyt, és időben cselekszünk, az eltérítéshez éppen elegendő lehet.
A kutatók egy 1 megatonnás termonukleáris bombával számoltak, ami szerintük elegendő lenne egy 4 kilométer átmérőjű aszteroida eltérítéséhez. A legnagyobb valaha kipróbált termonukleáris eszköz, a szovjet Cár-bomba ennél ötvenszer erősebb, 50 megatonnás volt.
Bár egy valódi nukleáris eltérítési kísérlet valószínűleg túl költséges lenne, ráadásul jelenleg a nemzetközi jog is tiltja, a kutatók most egy olyan listán dolgoznak, amelyben az ismert fenyegetést jelentő potenciális célpontokat és ezek eltérítési forgatókönyveit gyűjtik.
