Az ukrajnai háború előtt ígéretesen alakult az Unió és Oroszország űripari együttműködése, de mostanra már nemcsak a politikai ellentétek, de az összegabalyodott eszközök is akadályozzák egymást. Igaz ez a jobb sorsra érdemes orosz űrrakétákra a távoli Francia Guyanában is.
Az Uniónak most már a Föld távolabbi pontjain is gondjai vannak Oroszországgal, így például az isten háta mögötti Francia Guyanában, ahol a legfontosabb európai tulajdonú kilövőhely található. A probléma ott az, hogy a békés időkből származó két Szojuz-2 típusú orosz hordozórakéta foglalja el a helyet, és a gazdátlanul hátrahagyott kiváló eszközökkel ideje lenne valamit kezdeni.
Oroszország azért bérelt kilövőhelyet a területen, mert az gyakorlatilag az Egyenlítőn fekszik, nem úgy, mint a tradicionális szovjet-orosz főbázis a kazahsztáni Bajkonurban. Az űrhajózás egyik alaptétele viszont az, hogy ha a startpozíció minél közelebb van a 0° szélességi fokhoz, annál nagyobb energiát vehet át a bolygó forgási sebességéből, és mindezt kisebb üzemanyag felhasználással és több hasznos teherrel.
A Francia Guyana-i űrbázis az északi szélesség 2° fokán fekszik, míg Kazahsztán esetében ez 48°, tehát a különbség rendkívül jelentős a dél-amerikai helyszín javára.
Szokatlan dilemma, mert nem valami leromlott ócskavasról van szó
A guyanai telep egyik sarkában, silókba zárva várakozik két darab, egyenként 80 millió dollár értékű és 100 tonna tömegű Szojuz-2, melyeket csillagászati költséggel lehetne csak visszaszállítani Oroszországba, ráadásul ezt még a háborús idők rideg viszonyai is akadályozzák.
Nincs is nagyon kivel megbeszélni a visszaadást, mert az ukrajnai háború kezdetekor a Roszkozmosz hirtelen hazarendelte a mérnökeit, ezért magasabb szintű diplomáciai megoldásra lenne szükség. Az egyik helyi tisztviselő tudomása szerint folyik valamilyen megállapodás előkészítése, mert az ügy sürgető és Európának nagyon kellene már a hely saját ambiciózus fejlesztési programjaihoz, de konkrét megoldás még nem sejlik fel.
Az Ariane 6 vet véget az európai „hordozórakéta-válságnak”
„Olyan ez, mint amikor bérbe adunk valakinek egy lakást, de az illető a cuccait hátrahagyva hirtelen távozik. Kidobni, eladni nem lehet, mert nem a tiéd, és túl értékes és hasznos ahhoz, hogy szétszereld” – mondta erről egy szakértő.
Hozzátette, hogy az orosz rakéták kifogástalan állapotban vannak és nagyon magas technikai minőséget képviselnek, amire a nyugati ügynökségek hosszú éveken át támaszkodtak is. Az amerikai űrügynökség, a NASA eddig 56 alkalommal vette igénybe a Szojuz 2.1 szolgálatát, az összes sikeres kilövés pedig már 140 fölött jár.
A mézes éveknek most befellegzett, és kell az oroszok hűlt helye
Az európai és az orosz ügynökség még 2005-ben állapodott meg arról, hogy Oroszország fellövéseket indít Francia Guyanából is. 2012-ben a Roszkozmosz elkezdte használni a rendkívül megbízható Szojuz rendszer módosított változatát, sőt néhány uniós műholdat is felbocsátott.
Az ukrajnai agresszió azonban megállította a folyamatot, amikor Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz akkori főnöke bejelentette a teljes orosz személyzetet kivonását az űrbázisról.
A francia űrkutatási hivatal (CNES) közlése szerint a rakétákat egyelőre biztonságosan tárolják az űrkikötő területén. Az ügyet viszont nehezíti, hogy amikor még a Roszkozmosz intézte a fellövéseket és az üzemanyagellátást, az európai csapatot nem képezték ki a Szojuzok szerelésre és mozgatásra, ezért nem nyúlnának szívesen az orosz hardverhez.
A hordozókat viszont mielőbb át kell helyezni, de hová és hogyan? Azért sürgető ez, mert beindulnak olyan új programok, amelyek privát beszállítói bejelentették igényüket az űrrepülőtér Roszkozmosz területére.
Mindez része az Európai Űrügynökség (ESA) újfajta törekvésének, hogy eltérjenek a nagy állami programok kizárólagos felhasználásától, és egy „amerikaibb” üzletvitel felé forduljanak, támaszkodva a kisebb, fürgébb és olcsóbb magánvállalkozásokra, akiknek viszont kell a hely.
Mindez tipikus előképe Elon Musk űrhajózási vállalatának, a SpaceX-nek fokozott részvételére a NASA programjaiban, alacsonyabb áron és magasabb műszaki színvonalon. Az említett lakás-példára visszatérve: lenne tehát új bérlő, de nem tud beköltözni az előző lakó holmijai miatt.
A Szojuz távozása és az európai Ariane 6 program késései a nagy európai űrországok figyelmét a kontinensen felbukkanó kisebb cégekre összpontosították. Az év elején a CNES versenyt írt ki a privát űrcégek számára, hogy saját programjaikhoz ők is használják fel a létesítményt. A magáncégek ajánlatainak elemzése még tart.
Az Európai Űrügynökség is keresztúthoz érkezett – masszív fejlesztések szükségesek, és nincs hozzá elég fiatal szakember
„Egy ellenállóbb, sokkal autonómabb és stratégiailag független ipart kell létrehoznunk” – mondta Josef Aschbacher ESA főigazgató a POLITICO-nak 2022-ben, amikor az Oroszországgal közös ExoMars misszió terve is elenyészett. Az ESA miniszterei ekkor állapodtak meg abban, hogy a Franciaország visszaszerzi az irányítást az űrkikötő orosz része felett, amely 660 négyzetkilométerével nagyobb, mint Budapest.
Az európai hivatal és az Olasz Űrügynökség közös fejlesztésű Vega rakétáinak indításával az űrrepülőtér fellövései drámai mértékben megnőnek. Még nem világos, hogy van-e igény az Ariane 6 küldetések évi kilenc fölé emelésére, de hamarosan ebből a központból indulnak olyan rakéták is, mint a spanyol PLD Space, a francia MaiaSpace, valamint a német duó, az Isar Aerospace és a Rocket Factory Augsburg.
Míg a földrajz a guyanai űrkikötőt a világ legjobb fekvésű kilövő létesítményévé teszi, ez már nem elég a korszerű működtetéshez. A régi Windows operációs rendszereket újabbakra kell cserélni, és gondoskodni kell a mobil jelrendszer fejlesztéséről is, ami már olyan rossz, hogy gyakran Musk Starlinkjét kell használni az internet eléréséhez. Az űrkikötőt át kell emelni a a 21. századba.
Másik súlyos probléma a fiatal és szakképzett személyzetet toborzása. Jogilag a terület egy francia megye és az Európai Unió része, de Párizstól akkor is kilenc órás repülőútra van. Egyelőre úgy tűnik, hogy a szabad tengerpart, a mindig kellemes klíma, a kiváló konyha, vagy Brazília, a karibi világ, sőt az USA közelsége sem jelentenek kellő vonzerőt a fiatal európai szakembereknek.
„Nem értem ezt, mert péntek délután a munkahelyedről egyenesen az óceánba csobbanhatsz és utána a legjobb halételeket eheted” – mondja Michel Debraine, az űrkikötő infrastrukturális irodavezetője, aki szerint a remek életkörülmények ide csábíthatnának sok törekvő rakétamérnököt.
Mielőtt azonban több száz új szakembert toboroznának Kourou-ra, valamit tenni kellene az elárvult orosz rakétákkal is.
